2021.10.11.
Mindig december
Hullik a hó július közepénCsak egy újabb nap itt, az elmémben
Nem menekülhetek attól, ami belül van
Egész átkozott életemben futottam
Telnek az évek, de a színek nem változnak
Olyan rég éreztem már bármit
Az érzések oly gyorsan fakulnak
Mintha üvegen át nézném a saját életemet
Senki sem látja, de bennem mindig december van
Nem számít merre megyek, az eső folyton esik
A fejemben sosem változnak az évszakok
És ez megöl engem
Senki sem látja, de bennem mindig december van
Annyira erősen próbáltam bátornak lenni
De az okokra, amiért érdemes ezt az életet élni
Egyre nehezebb emlékezni
Amikor mindig december van
Fekete és fehér az egyetlen színek melyeket látok
A nap nélküli ég valahogy ismétlésen ragadt
De lent tartok mindent
Nem akarom, hogy bárki is érezze rajtam kívül
Csak akkor szabadulok meg tőle, amikor alszom
Minél többet gondolkodok, annál jobban érzem, hogy süllyedek
Vissza ebbe az ürességbe
Ez egy rémálom, melyet sosem tudnék elmagyarázni
Senki sem látja, de bennem mindig december van
Nem számít merre megyek, az eső folyton esik
A fejemben sosem változnak az évszakok
És ez megöl engem
Senki sem látja, de bennem mindig december van
Annyira erősen próbáltam bátornak lenni
De az okokra, amiért érdemes ezt az életet élni
Egyre nehezebb emlékezni
Amikor mindig december van
Nem futhatom túl a hideget
Amikor a fejemben van
A fejemben
Egyre régebben
Kívánom, hogy halott legyek
Halott legyek
Ahogy ez a borús égbolt megfojt
Befejeztem a várakozást a tavasz bármilyen jelére
Inkább feküdnék itt, az ágyamban
Minthogy szembe kelljen néznem azzal, ami a fejemben él
Ébren van a pokol
Sokkal jobban fáj, mint ahogy el tudnám magyarázni
Senki sem látja, de bennem mindig december van
Nem számít merre megyek, az eső folyton esik
A fejemben sosem változnak az évszakok
És ez megöl engem
Senki sem látja, de bennem mindig december van
Annyira erősen próbáltam bátornak lenni
De az okokra, amiért érdemes ezt az életet élni
Egyre nehezebb emlékezni
Amikor mindig december van